A CloudCasting nincs egyedül – Merre tart a jogkezelés
A Universal Music Publishing visszavonja a digitális jogokat az USA kollektív licenszrendszeréből.
Universal MusicAz Egyesült Államok kiadói szektora eltávolodni látszik a digitális kollektív licenszek rendszerétől, miután a Universal Music Publishing bejelentette, követi a Sony/ATV/EMI példáját és a jövőben közvetlenül szerződnek a streaming szolgáltatásokkal.
Mióta egy évtizede megkötötték az első megállapodásokat, a zenei jogok tulajdonosai területenként eltérő módon licenszelték a reklámok által támogatott és előfizetéses digitális zenei szolgáltatásokat. Túlnyomórészt azonban elmondható, hogy a dalok szerzői jogainak tulajdonosai, vagyis a zeneműkiadók, elsősorban jogkezelő szervezetek által kötött átfogó licenszmegállapodásokon keresztül licenszelték ezeket a szolgáltatásokat.
A hangfelvételek szerzői jogainak tulajdonosai, vagyis a lemezkiadók, viszont általában vagy közvetlenül, vagy disztribútorokon vagy aggregátorokon kereszül licenszeltek a jogkezelő szervezetek helyett (bár néhány nyilvános előadási jogkezelő szervezet kiad licenszeket a Pandorához hasonló “interaktív rádiókra”).
Néhány piacon azonban bizonyos előadói jogokat közvetlenül licenszeltek a digitális szolgáltatásoknak, és úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban is ebbe az irányba igyekszenek majd elmozdulni, főként a nagyobb jogtulajdonosok, akik általában többet nyerhetnek
a közvetlen megállapodásokon, mivel méretüknél fogva kedvezőbb feltételeket tudnak kialkudni.
Az EMI Music Publising Egyesült Államokban működő ága volt az első zeneműkiadó az USA-ban, aki visszavonta bizonyos jogait a digitális formátumú kollektív licenszrendszerből, és nemrégiben a Sony/ATV – amely most már természetesen az EMI zeneműkiadói ágának is tulajdonosa – is hasonló lépéseket tett, legszembetűnőbben azzal, hogy közvetlenül szerződött a Pandorával. A legtöbb elemző szerint a Sony így nagyobb részesedésre számíthat a streaming vállalat által fizetett jogdíjakból.
Most pedig, mint a Billboard írja, a Universal Music Publishing értesítette az Egyesült Államok két legnagyobb jogkezelő cégét – az ASCAP-ot és a BMI-t – hogy a jövőben nem tart igényt közvetítői szerepükre a digitális megállapodások megkötésénél. A változás még ebben az évben hatályba lép.
A Universal zeneműkiadójának vezetője, Zach Horowitz azt mondta a Billboard-nak: “Úgy véljük, a dalszerzők megfelelő kompenzációjának biztosítása érdekében a legjobban akkor járunk el, ha közvetlenül szerződünk ezekkel a szolgáltatókkal. Ezért az elmúlt év végén értesítettük az ASCAP-ot és a BMI-t, hogy amint lehetséges, visszavonjuk a digitális jogokat
az általunk kezelt katalógusokból. Az ASCAP esetében ez 2013. július 1-től érvényes. A BMI-vel még tárgyalunk a hatályba lépés időpontjáról.”
Nem tisztázott, hogy a másik nagy zeneműkiadó, a Warner/Chappell is hasonló lépéseket tervez-e, azonban a közvélekedés szerint a BMG Chrysalis, az egyik nagy független zeneműkiadó, több közvetlen megállapodást tervez a digitális működtetőkkel. Az sem
derült még ki, hogy bármelyik vállalat is visszalép-e az Egyesült Államokon kívüli kollektív licenszrendszerből.
Az elmúlt években élénk vita zajlott arról, hogy a jogtulajdonosok kollektíven licenszeljenek- e a digitális szolgáltatásoknak, mint ahogyan azt teszik a rádiókkal, turnépromóciós irodákkal és más nyilvános előadási formákkal.
Noha a nagy jogtulajdonosok valószínűleg leginkább azért preferálják a közvetlen megállapodásokat, mert nagyobb jogdíjbevételt és előlegeket érhetnek el (ugyanis fenyegtőzhetnek azzal, hogy “hát csak próbáld meg a mi katalógusunk nélkül elindítani a szolgáltatást”), a közvetlen megállapodásoknak egyéb előnyei is vannak: a lemezkiadók és a művészek megvétózhatnak bizonyos dalokat, a területeken átívelő licenszek elvileg könnyebben tárgyalhatóak (néhány európai kivételtől eltekintve a legtöbb jogkezelő szervezet csak a hazai piacon ad ki licenszet), és a jogtulajdonosok bárhol a világon megkerülhetik azokat a jogkezelő szervezeteket, amelyek alkalmatlanok vagy korruptak (vagy mindkettő).
Noha a kollektív licenszek előnye, hogy egy digitális üzemeltetőnek minden területen csak két-három megállapodásra van szüksége gyakorlatilag minden zene licenszeléséhez, az, hogy nem kell óriási előlegeket fizetni azt jelenti, hogy az innovatív de tőkeszegény feltörekvő cégek nem esnek el automatikusan a piactól. Továbbá, feltételezve hogy a jogkezelők pontosan és igazságosan osztják el a jogdíjakat (ami, valljuk be, nem minden esetben igaz), a rendszer igazságosabb a kisebb jogtulajdonosok számára – az lesz a sikeresebb, aki olyan zenét szerez vagy ad ki, amit sokat játszanak, nem pedig az, aki jobb előleget vagy lejátszási díjat tudott előre kialkudni.
Az eredeti cikk olvasásához kérem klikkeljen ide