A CloudCasting nincs egyedül – Merre tart a jogkezelés

A Universal Music Publishing visszavonja a digitális jogokat az USA kollektív licenszrendszeréből.

 

Universal MusicAz Egyesült Államok kiadói szektora eltávolodni látszik a digitális kollektív licenszek rendszerétől, miután a Universal Music Publishing bejelentette, követi a Sony/ATV/EMI példáját és a jövőben közvetlenül szerződnek a streaming szolgáltatásokkal.

 

Mióta egy évtizede megkötötték az első megállapodásokat, a zenei jogok tulajdonosai területenként eltérő módon licenszelték a reklámok által támogatott és előfizetéses digitális zenei szolgáltatásokat. Túlnyomórészt azonban elmondható, hogy a dalok szerzői jogainak tulajdonosai, vagyis a zeneműkiadók, elsősorban jogkezelő szervezetek által kötött átfogó licenszmegállapodásokon keresztül licenszelték ezeket a szolgáltatásokat.

 

A hangfelvételek szerzői jogainak tulajdonosai, vagyis a lemezkiadók, viszont általában vagy közvetlenül, vagy disztribútorokon vagy aggregátorokon kereszül licenszeltek a jogkezelő szervezetek helyett (bár néhány nyilvános előadási jogkezelő szervezet kiad licenszeket a Pandorához hasonló “interaktív rádiókra”).

 

Néhány piacon azonban bizonyos előadói jogokat közvetlenül licenszeltek a digitális szolgáltatásoknak, és úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban is ebbe az irányba igyekszenek majd elmozdulni, főként a nagyobb jogtulajdonosok, akik általában többet nyerhetnek
a közvetlen megállapodásokon, mivel méretüknél fogva kedvezőbb feltételeket tudnak kialkudni.

 

Az EMI Music Publising Egyesült Államokban működő ága volt az első zeneműkiadó az USA-ban, aki visszavonta bizonyos jogait a digitális formátumú kollektív licenszrendszerből, és nemrégiben a Sony/ATV – amely most már természetesen az EMI zeneműkiadói ágának is tulajdonosa – is hasonló lépéseket tett, legszembetűnőbben azzal, hogy közvetlenül szerződött a Pandorával. A legtöbb elemző szerint a Sony így nagyobb részesedésre számíthat a streaming vállalat által fizetett jogdíjakból.

 

Most pedig, mint a Billboard írja, a Universal Music Publishing értesítette az Egyesült Államok két legnagyobb jogkezelő cégét – az ASCAP-ot és a BMI-t – hogy a jövőben nem tart igényt közvetítői szerepükre a digitális megállapodások megkötésénél. A változás még ebben az évben hatályba lép.

 

A Universal zeneműkiadójának vezetője, Zach Horowitz azt mondta a Billboard-nak: “Úgy véljük, a dalszerzők megfelelő kompenzációjának biztosítása érdekében a legjobban akkor járunk el, ha közvetlenül szerződünk ezekkel a szolgáltatókkal. Ezért az elmúlt év végén értesítettük az ASCAP-ot és a BMI-t, hogy amint lehetséges, visszavonjuk a digitális jogokat
az általunk kezelt katalógusokból. Az ASCAP esetében ez 2013. július 1-től érvényes. A BMI-vel még tárgyalunk a hatályba lépés időpontjáról.”

 

Nem tisztázott, hogy a másik nagy zeneműkiadó, a Warner/Chappell is hasonló lépéseket tervez-e, azonban a közvélekedés szerint a BMG Chrysalis, az egyik nagy független zeneműkiadó, több közvetlen megállapodást tervez a digitális működtetőkkel. Az sem
derült még ki, hogy bármelyik vállalat is visszalép-e az Egyesült Államokon kívüli kollektív licenszrendszerből.

 

Az elmúlt években élénk vita zajlott arról, hogy a jogtulajdonosok kollektíven licenszeljenek- e a digitális szolgáltatásoknak, mint ahogyan azt teszik a rádiókkal, turnépromóciós irodákkal és más nyilvános előadási formákkal.

 

Noha a nagy jogtulajdonosok valószínűleg leginkább azért preferálják a közvetlen megállapodásokat, mert nagyobb jogdíjbevételt és előlegeket érhetnek el (ugyanis fenyegtőzhetnek azzal, hogy “hát csak próbáld meg a mi katalógusunk nélkül elindítani a szolgáltatást”), a közvetlen megállapodásoknak egyéb előnyei is vannak: a lemezkiadók és a művészek megvétózhatnak bizonyos dalokat, a területeken átívelő licenszek elvileg könnyebben tárgyalhatóak (néhány európai kivételtől eltekintve a legtöbb jogkezelő szervezet csak a hazai piacon ad ki licenszet), és a jogtulajdonosok bárhol a világon megkerülhetik azokat a jogkezelő szervezeteket, amelyek alkalmatlanok vagy korruptak (vagy mindkettő).

 

Noha a kollektív licenszek előnye, hogy egy digitális üzemeltetőnek minden területen csak két-három megállapodásra van szüksége gyakorlatilag minden zene licenszeléséhez, az, hogy nem kell óriási előlegeket fizetni azt jelenti, hogy az innovatív de tőkeszegény feltörekvő cégek nem esnek el automatikusan a piactól. Továbbá, feltételezve hogy a jogkezelők pontosan és igazságosan osztják el a jogdíjakat (ami, valljuk be, nem minden esetben igaz), a rendszer igazságosabb a kisebb jogtulajdonosok számára – az lesz a sikeresebb, aki olyan zenét szerez vagy ad ki, amit sokat játszanak, nem pedig az, aki jobb előleget vagy lejátszási díjat tudott előre kialkudni.

Az eredeti cikk olvasásához kérem klikkeljen ide

Közlemény az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület 2013. Február 7-én, a honlapján közzétett nyilatkozatával kapcsolatosan

Az Artisjus a 2013. január 1-jén kezdődő időszakra nézve is fenntartja a CloudCasting Kft. által nyújtott gépi (in-store) zeneszolgáltatással kapcsolatos álláspontját. Az Artisjus a CloudCasting Kft-vel folytatott megbeszéléseket lezárta, az Artisjus és a CloudCasting között megállapodás nem jött létre, és ez irányba tárgyalások azóta sem folynak.

 

A CloudCasting jogi álláspontja szerint a Jogtulajdonos eleget tett a zenei katalógus kiléptetésére vonatkozó az Artisjus által hivatkozott magyar jogszabályi és az Artisjus által írásban kikötött feltételeknek, és az Artisjus a kiléptetést törvényellenesen utasította el. Az Artisjus a megbeszéléseket egyoldalúan, a CloudCasting együttműködése ellenére zárta le, mert nem érdeke az ügyben megállapodást kötni. Az ügyfelek visszajelzése alapján az Artisjus hatóságként lép fel, pedig nem az. Jogkezelő egyesület, mely jelen cselekményével a saját, nem pedig a jogosult érdekeit képviseli.

 

A CloudCasting Kft. által hivatkozott érveket és kilépési nyilatkozatokat az Artisjus megvizsgálta, azok a magyar jogszabályoknak nem felelnek meg, így a CloudCasting által benyújtott kilépéseket az Artisjus nem fogadta el. Erről az érintettek jogosultakat megfelelően tájékoztattuk.

 

A CloudCasting és a Jogtulajdonos (közjegyző előtti írásos) tényeket közölt, nem érvekre hivatkozott. A Jogtulajdonos 2012-ben úgy döntött, hogy az adott zenei katalógusával nem kíván az Artisjus közös jogkezelésének alanya maradni. E döntését a törvény lehetővé teszi, az Artisjus azonban válogatott módon próbálja ezt megakadályozni. Közleményekkel, a CloudCasting tevékenységének minősítésével, a vitatott jogdíjak folytatólagos kiszámlázásával igyekszik érdekeit akár kényszerítve is érvényesíteni. A Jogtulajdonos részletesen beszámolt a CloudCastingnak arról, hogy milyen kommunikációval, mire hivatkozva “nem fogadja el” az Artisjus a kiléptetést. Ennek alapján a CloudCasting vitatja, hogy a kilépési nyilatkozatok nem feleltek volna meg a hivatkozott jogszabályoknak. A CloudCasting megtette a szükséges lépést, hogy a törvényben biztosított kiléptetésnek érvényt szerezzen.

 

Mindezek alapján az Artisjus a jogdíjigényt a CloudCasting Kft. által kínált és telepített háttérzene-szolgáltatás tekintetében 2013-ban is fenntartja.

 

Az Artisjus fenti nyilatkozata elárulja, hogy nincsen tisztában a CloudCasting szolgáltatásaival. A Jogtulajdonos tájékoztatása alapján fenntartott álláspontja szerint jogellenesen a kollektív jogkezelés hatálya alatt tartott zenei tartalmon kívül a CloudCasting igény esetén kínál a kollektív jogkezelés hatálya alá eső zenei tartalmat is (és maga kötelezi szerződésesen ezen ügyfeleit a jogdíjak megfizetésére az Artisjus felé). Azaz választási lehetőséget biztosít.

 

Az Artisjusnak történő jogdíjfizetés esetén a zenei világrepertoár továbbra is felhasználható nyilvános (háttér) zenei előadás céljára.

 

A kiléptetett katalógus után az Artisjus által továbbra is fenntartott jogdíjigénye miatt a kollektíven fizetett jogdíjak azonban nem jutnak el a jogosulthoz.